Ha kíváncsi tűz éltet bármely társad
feléd füstölgő, mélységes titkára,
tedd lelki dunyhaszentéllyé az ágyat,
s terjeszd ki szárnyad a belső világba.
Álomfinom csendességben ernyedjen
gondok makacsul hullámzó matraca,
és tégy azért, hogy végre szebb lehessen
a nap legutolsót derengő arca.
Majd, midőn percek kerekén továbbszáll
a sosem nyugvó, zúgó elmevonat,
érezd, ahogy a zsenge erősugár
áthatja minden lélegző zugodat.
Így tedd fel viszkető kérdésedet, s halld,
mi színezheti át dallal a múltat,
s lelke rejteke megsúgja Neked majd,
mit józan éberségben ő sem tudhat.