Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Ikercsillagok		2011.02.12. 03:12
Ős-z-űr-Ikercsillagok   Frissen korhadó évgyűrűkön szikrázó csöndet kioltja havas hangon fuvolázó holdnak dallama. Halk muzsikaszóból szőtt porcelánködből a hidegség hamvas ősz-űr lelkét kincsekkel elhalmozza. Siváran sajduló éjsötét Térben gyülemlenek  láthatatlan tájakon zongorázó energiák, Világ-egész színezüst fürtjein lobbanó ikercsillagok egymás rigmusát táncolják. Bizsergető fuvallat árad szét a vágy édes útvesztőinek lüktető sóhaján, S  az egymásba dobogó égi lelkek kesernyés csillagokat könnyező ajakán.
Hozzászólások (1)

Éjfélbe ketyegő Világ...		2011.02.06. 23:21
Türkiz homály zivatara éjféli gallyak csendjére sírja lelke gyöngyeit. Hollók csók-szikrái keresztek pamlagán a létet tördelik. Végső búcsú nehéz sóhajjá mennydörög mélyen hantok alatt... Szépia alakok hamu-szívében lüktetnek soha ki nem mondott szavak... Romos torony-órákon kántálják röpködő szárnyak a sír éteri bongását... Így őrzik az egykoron lélegző Világ örökkön visszhangzó sóhaját...
Mit szólsz hozzá?

A temető mosolya		2011.02.05. 21:12
Porlepte sír törtfehér kőlapjára ráhajlongó szomorúfűz könnye zordan csilingel, Egy véghetetlen álomba hunyt márványlélek feltárja üreges szemeit örömmel... Végzetesen régi altatódal-foszlányokat fuvallnak idegen tájakról a szelek, S a letűnt idők fátyolgyermekei lebegő s roppant könnycseppként keringőbe kezdenek. Tépő jajgatással dúdolják sírontúli világ ihlette madarak a temető mosolyát, Egybemosódó rejtelmes színekben lidérc arcok a Jövőt suttogják. Fekete s fehér szivek fagyos csillag-kacaj által igézve egymásba dobognak- Kísértet-arcú hant eufórikus illatán táncolva porcelán égboltra omlanak....
Mit szólsz hozzá?

Lunáris Álmok-Nap- szülő Hold		2011.01.09. 22:05
Lunáris Álmok- Nap-szülő Hold   Táncot lejt sejtetőn ősi éjkorong halk ihletett álma. Éteri homályból búg fel lobbanó szomjúhozása. Éji vágyak rebbenő lepkéit lelkébe fonja, Égboltra immár egy sugár sejlik: a Lég ódonsárga korongja. ...lelkük gyümölcse hajnalból pergő könnyek éjjeli fénye, s szikrákat didereg ősi lelkek jégszépségű szenvedélye.
Mit szólsz hozzá?

Midőn elnémúl a szívben az égi szó...		2011.01.09. 17:53
Midőn elnémúl a szívben az égi szó...   Elnémúlt immáron a szívben az égi szó... Tettdús élet zajából születvén A ki nem mondható... Hol vágyak tövise a tisztaság tengerébe torkollván... Születik egy új életet hamvasan görgető szárny... S mennyei árnyak lepik be az óvilág sírhelyét... Elringatják az élet másvilági ragyogású cseppjét... ...hol Vég tengere az Eredet óceánjába torkollván... Születik egy új életet hamvasan görgető szárny.
Mit szólsz hozzá?

Csillag-gyermek-végleteken túl-		2011.01.01. 23:09
Csillag-gyermek- -Végleteken túl-   Csillagok hullámokat búgó milliője porhadó gyönyörűség szikrájaként hulldogál. Harangok káprázó csilingelésén lüktetve ringatja álomba őket a homály. Szívük harmatos sivár szirmait tépdesvén rogyott lelkek külön élik meg a végleteket, Egy igéző szemű kaput feltárván szikrázó hullámok együtt lélegeznek - …s a búgó csendben kerengő nászukból jő világra az ámuló csillag-gyermek.
Mit szólsz hozzá?

Szférák szíverén		2011.01.01. 23:07
Szférák szíverén   Kesernyés ködön átsüvítő szél lírát penget érzelmek suhanó húrján. Jégből szőtt violinkulcsok olvadoznak izzó dallamokat búgván. Spirális alakban tekergőző hamvak szépséges énekükbe remegnek, Lélek dúdoló porán fuvolázó kincsek dús fényéből könnyeznek. Szférák szíverén átderengő holdak halk zsongással bongnak bolygók köpenyébe, Űrkorongok kongó fekete keringője észrevétlen torkoll ölelésbe. Cseppé szóródik szívek reszkető hegedű-szólama, Keservesen ím’ világra jött az első csillag- porhadva.
Mit szólsz hozzá?

Hullongó harmónia		2011.01.01. 23:03
Hullongó harmónia   Sivár zamatú éjbe fakul a hullongó harmónia. Fuvola hangú hárfán harmonikál összerogyva. Szférák jajongó ezüstjét lelkébe issza ódon kavargó kő, Szikla lelkén halk áhítattal zenél az Idő. Porlepte illúziók konganak reszketeg a Térbe, Égi szikrák némán hunynak bele szépségébe.
Mit szólsz hozzá?

Téli éjbolt		2010.12.31. 23:57
Téli éjbolt   Szirmukat bontogatják égbolton repkedő viola-csillagok s gyönyörrel sziporkáznak át az Éj bársony-sóhajú sötétjén. Violaszín lelkük hamvakká szóródik s az égen szétterül a lila ajkú fény. Sugarak szemén átdereng a homály fenséggé aprózódott könnycseppje, Végzet-illatú éj hajnalt némán szülő gyötrelmét görgetve. Bús habokból bukkanó égi gödrök kerengve intenek az alkonynak, Násztáncukkal ősi zamatú évgyűrűket alkotnak. Álmokat szövögető hálók életre kelnek a hamu-arcú éterben, Hol a valóság ajka ködcsókként él tovább a tépdesett képzetben.
Mit szólsz hozzá?

Égkövek		2010.12.27. 11:21
Égkövek   Éteri hóharang hulldogál Lüktető lila mennyboltról, Légies muzsikapelyheket szitál Egy távolból integető kor. Egy árva, hófehér könny Nem pereg alá a mélybe, Lelkében visszhangzik az öröm S fenséggel fagy az égre. Egy ősi szellő szertefújja szívét A magasság boltozatán, Új szárnyakat bont az élt Csillagnak születő arcán. Szférák gomolygó álmait Hordozza szendergő szívében, Hol egy végtelen álom patakzik A bús könnyező, kietlen űrben. Lenge fátylú lila lelkek Érintése lelkében dúl, S mint elrévedt felleg -Táncol világokon túl-
Mit szólsz hozzá?

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk