A Hold s a Fény
2013.05.26. 18:19
Múltba sárgult percek víztükrén
keringőt jár a Hold s a Fény.
Lélek végtelenbe nyúló sötétjén
gondolatként felszikrázik az `én`.
Határtalanság légies tánca -
ürességnek ősi varázsa.
Csak akkor talál rá csillagára,
ha szívét tudat fényébe zárja.
Nap testéből sugarak szállnak tova,
alakot öltenek, létükre csodálkozva.
Nem törik össze a lét tükre soha,
míg a lélek önmagát elgondolja.
Vélelmet megelőzi az égi sejtelem,
ám a tudat szelében létezés lebben.
Gondolat fényesebb, mint a vak érzelem,
de a végtelennél nincs nagyobb lételem.
|